�j! 

R�zsasz�n

�n �s a tenger

�llok a tengerparton �s n�zem a meztelen talpam al� szalad� hull�mokat. Hideg  a homok, el�sz�r a v�z is, de csak �llok, �lvezem, ahogy a talpam egyre m�lyebbre s�pped a homokba. A tenger d�b�r�g, elnyomja a k�lvil�g hangjait. Feljebb emelem tekintetemet, m�lyen besz�vom a semmihez nem hasonl�that� tenger-illatot. Mi�ta v�gyom r�! �gy szeretn�m �lvezni, �tadni magam a k�knek, az �gnek a f�nynek, a v�znek… Elengedni szappanbubor�kk�nt minden nyomaszt� gondot, leoldani bok�mr�l a b�kly�t �s sz�llni a tengerk�k �gen, lebegni az az�r v�zben gondtalanul.

Mint r�g.

Egyre nehezebb… Meggy�t�rt, ki�resedett lelkem most kev�sb� fog�kony a sz�pre. Valami az�rt m�gis meg�rint, hacsak pillanatnyi is  az �rz�s. A boldogs�g �tsuhan a lelkemen, m�g n�zem, ahogy az �g �ssze�r a v�zzel. Szabads�g, v�gtelens�g ny�g�z le. Hosszan elny�l�, habz� hull�mok simogatnak. Z�ld hegyk�nt emelkednek a t�volban, hozz�m �rve k�kk� szel�d�lve loccsannak, partot �rnek, majd visszah�z�dnak, utat engedve a m�r k�zeled� �jabb v�zt�megnek. T�rt �vegszil�nkk�nt csillan a nap f�nye a szinte haragosan z�g� tenger soksz�n� hull�main. Lehet enn�l leny�g�z�bb l�tv�ny? Sz�p a szemnek, a l�leknek, zene a f�lnek. Ide, igen ide kellett volna sz�letnem, egy kis tengerparti h�zba! Nem kellene nekem palota, villa, csak egy egyszer�, h�zik� a part ment�n, hogy minden reggel, este, minden pillanatban l�thassam, hallhassam, csod�lhassam az �ri�si v�z sz�ps�g�t, erej�t. Boldog lenn�k itt, tudom… Hajnalban megn�zn�m a napkelt�t, az ez�sthidat a v�zen, egyed�l �szn�k a csendes csillog�sban, szemben a Nappal.. Lassan temp�zva, n�ha h�tamra fordulva lebegn�k, eggy� v�ln�k szerelmemmel a tengerrel. �r�k szerelmem, els� l�t�sra azz� v�lt, mikor huszon�vesen megpillantottam az�rk�k v�gtelens�g�t. �vtizedek teltek el, m�g �jra elmer�lhettem l�tv�ny�ban. Az�ta t�bbsz�r is, de a s�v�rg�som ut�na folyamatos. �s most itt vagyok. V�ltakoz� �rzelmekkel, hisz lelkem is olyan, mint a h�borg� tenger.

Megv�ltozott a vil�g. Bennem is, k�r�l�ttem is. M�lypontra sodort a sors tengere, lenn fuldoklom a s�t�tben, ahova nem s�t be a Nap, felettem t�bb tonn�nyi v�z, talpam alatt hideg homok. Botladozom, n�ma sikolyra ny�lik a sz�m, tapogatok, utat keresve. Hideg van itt, n�ha r�m ijeszt egy-egy mellettem el�sz� hal vagy h�n�r. Vissza kellene jutnom a f�nyre! Egyenl�re nem megy, hagyom magam szenvedni, �tadom l�nyemet az �nsajn�latnak. N�lam ez luxus, de most k�ptelen vagyok k�zdeni. Csak vagyok. M�lyen a s�t�tben. El akarok b�jni, nem akarok semmit �rezni, l�tni, hallani magam k�r�l. Meddig tart ez? Hol a h�v� hang, a fel�m ny�l� k�z, a motiv�ci�, ami seg�t ki�szni a magam v�lasztotta sz�m�zet�sb�l? Persze, hogy tudom hol van… Bennem, legbel�l, csakis �n tudok seg�teni magamon, er�vel, akarattal, legy�rve b�bs�gomat. De gyenge vagyok, karomb�l, l�bamb�l kisz�ll minden er�, lerogyok a hull�mok �p�tette, g�r�ngy�s tengerfen�kre. Fekszem tehetetlen�l, magzati p�zban, v�rom a csod�t, hiszek benne. Egy darabig. Azt�n r� kell, hogy j�jjek: nincsenek csod�k, ha �n nem akarom, hogy legyenek. Hogy minden rajtam m�lik. Vagy itt maradok egy �leten �t fuldokolva az iszapban, vagy felt�p�szkodom �s keresem tov�bb az utamat a boldogs�g fel�. Ut�bbit v�lasztom. El�sz�r lassan, k�nyszeredetten, majd egyre er�sebb temp�ban  �szni kezdek a f�ny fel�.

Itt �llok a parton m�g mindig, arcom a Nap fel� ford�tom. A hull�mok  nyaldoss�k a l�bamat, de m�r nem �rzem annyira hidegnek. Ha m�r itt vagyok, csak belemegyek, �szk�lok kicsit, b�r nekem ez a v�zh�m�rs�klet hideg. Elindulok… N�ha majdnem feld�nt egy-egy nagyobb hull�m, de megyek tov�bb, belevetem magam v�g�l a v�zbe, m�r nem is t�nik hidegnek, �szom, h�tamra fordulok, ringat�zom a hull�mok h�t�n. J� ez �gy most nekem.. N�mileg enyh�l a szorong�s a testemben, �lvezem a v�gtelen tenger gyeng�ds�g�t, hol a fejemen is �tcsap� hull�mok erej�t. Itt otthon �rzem magam, de egy id� ut�n kifel� indulok. Vonz a meleg, a f�ny, a napf�rd�z�s.  Fekszem a gumimatracon, eg�szen k�zel a v�zhez, �s pr�b�lok ellazulni. Csukott szemmel �lvezem a Nap �ltet� f�ny�t, k�r�l�ttem z�g a tenger. Most ez az ellazul�s is nehezen megy. Az elm�lt id�szakban felgy�lemlett szorong�s, csal�d�sok, �s s�relmek g�tja lassan, de nem teljesen szakad �t.

Napozok. K�zben a magam m�dj�n im�dkozom, hogy siker�lj�n �tadni magam, mint r�g a teljes felold�d�s �llapot�nak. �jra a vizet n�zem. A hull�mokat, melyek l�tv�ny�val nem tudok betelni. Habz� sz�j� �ri�sk�nt k�zelednek, majd  partot �rve lust�n nyelvet �ltenek a vil�gra..

S�s �zt �rzek ajkamon, nem tudom k�nnyeimt�l, vagy a tengerv�zt�l nedves az arcom.Tenger hull�mai! Moss�tok ki bel�lem a rosszat! Hatoljatok a lelkembe, �s tiszt�ts�tok meg ennek az igazs�gtalan, hazug, �lszent vil�g minden k�nj�t�l! D�b�r�gve szaladjatok �t rajtam, �gy, hogy csak tiszta �s sz�p gondolatok maradjanak a m�lab� hely�n!  B�rcsak lehets�ges lenne! Vigy�tek magatokkal minden f�jdalmamat, vigy�tek a v�gtelenbe, soha vissza ne t�rjenek!

�n t�n�k az er�sebbnek, (vagy gyeng�bbnek? ), mert nem t�r vissza feln�tt fejjel is gyermeki �nem, boldog felszabadults�gom. Dr�ga hull�maim, f�lmunk�t v�geztetek!

M�gis k�sz�n�m. Ott lehettem veletek szerelmeim: tenger, napf�ny, puha homok. V�gtelens�g �s szabads�g! Ha csak r�vid id�re is, de cs�pp boldogs�got csemp�sztetek �r�mtelen napjaimba. J�v�k m�g!

Tal�n egyszer itt is maradok. A part ment�n, egy kis h�zban.  �r�kre.

 2014. szeptember

A www. fullextra.hu irodalmi �s m�veszeti port�l  "Sza�mad�s" t�m�ban ki�rt verseny�n a k�z�ns�gszavazatok alapj�n nyertes m�vem:)

Am�g nem k�s�...

Halkan reccsent az �gy, ahogy a f�rfi oldal�r�l a h�t�ra fordult. Nem j�tt �lom a szem�re, gyomr�t �sszer�ntotta a bel�nyilall� gondolat. „Meg fogok halni.” Test�t el�nt�tte a ver�t�k, f�lelm�t felv�ltotta a tehetetlen l�zad�s �rz�se. „Mi�rt? Mi�rt �ppen �n? Egy h�napja m�g semmi bajom nem volt… Ez nem igazs�gos… De a doki tegnap kerek-perec megmondta, nem besz�lt f�lre, nem vigasztalt.” Felvillant el�tte a tegnap esti besz�lget�s a vizitn�l.
– Rossz h�rem van Kov�cs �r – n�zett r� semmitmond� tekintettel az orvos. – A leletei alapj�n �nnek rosszindulat� agydaganata van. Sajnos nem m�thet�, az agy azon ter�let�n helyezkedik el, ahol nem f�r�nk hozz�, sem m�t�ttel, sem sug�rral.
A f�rfi t�grany�lt szemekkel v�rta a folytat�st.
– �s? Most mi lesz? Meg fogok halni?
Az orvos szem�ben n�mi sz�nalom villant, megk�sz�r�lte a tork�t.
– Sajn�lom, hogy ezt kell mondanom. Ez a daganatfajta nagyon agressz�v, meglehet�sen nagy.
– Mennyi? – mordult r� a f�rfi. – A l�nyeget mondja! Mennyi van h�tra az �letemb�l?
– Egy, maximum k�t h�nap…
A f�rfi a fej�hez kapott, p�nikszer� f�lelem lett �rr� rajta.
– Nem hiszem el… – suttogta. – Lehetetlen… Csak van valami megold�s?
Az orvos a karj�ra helyezte a tenyer�t.
– Sajnos nincs. Mint az elej�n ecseteltem…
– Hagyja abba! Meg�rtettem! – a f�rfi most kiab�lt, sajg� fej�t fogta, szemeit lehunyta.
– Most mag�ra hagyom. Ha rosszul lesz, h�vja a n�v�rt. Holnap m�g besz�l�nk. – Azzal az orvos, �s a n�v�rek elhagyt�k a k�rtermet.
�s most itt fekszik hanyatt az �gyon, n�zi a telihold f�ny�t�l ez�st�sen ragyog� plafont. „H�t ennyi. Nem vagyok felk�sz�lve r�, csak egy kis sz�d�l�sem, fejf�j�som volt… Rosszul lettem. �s ez lett a v�ge, kimondt�k a hal�los �t�letemet”. Nemr�g vesztette el a feles�g�t, a sz�ve vitte el, a gyerekei t�vol �lnek. „ Sz�mot kellene adnom az �letemr�l… Ki tudja meddig leszek tudatomn�l… De kinek? Asszony elment, a gyerekek nem k�v�ncsiak r�m. Szeg�ny S�rim! Nem volt k�nny� �lete mellettem. Sokat voltam �ton, keveset a csal�ddal. Tulajdonk�ppen � nevelte a gyerekeket fel. De ilyen egy kamionos �lete. Mit tehettem volna? P�nz kellett, m�s munka nem akadt. Mentem, r�ttam az orsz�gutat, tal�n sosem fogj�k megtudni mennyire hi�nyzott a csal�d, az otthon, a rendezett �let… S�ri haragudott r�m. Nem akarta, hogy ezt csin�ljam… S�rik�m, odafenn, bocs�ss meg nekem! Tal�n t�nyleg keresnem kellett volna valami itthoni munk�t! Nem volt r� id�m, hogy ezt elmondjam neked, hisz az infarktus ut�n m�r nem t�rt�l magadhoz. Sajn�lom, hogy ilyen �leted volt mellettem, hogy a csal�d minden gondja a v�lladra nehezedett. Igaz, p�nz�nk volt, azt megkerestem… de nem l�ttam a gyermekeimet feln�ni, olyan voltam, mint egy vas�rnapi apuka… S�rim, ott fenn a mennyben, k�ny�rg�m, bocs�ss meg nekem!” K�nnycsepp g�rd�lt le g�rcs�sen lehunyt szemh�ja al�l. „ A fiaim! Mindkett� t�vol, a f�v�rosban �l, ritk�n l�tom �ket. Sokat dolgoznak, m�g h�tv�g�n is. Az unok�im is n�lk�lem n�nek fel… pedig annyi mindent szerettem volna m�g mes�lni a gyerekeknek! Nem is tudj�k, nekem milyen gyerekkorom volt… M�r 14 �vesen dolgoznom kellett, szeg�ny csal�d voltunk, heten testv�rek. Tov�bbtanulni es�lyem sem volt, pedig szerettem volna. No, ezt akartam elker�lni, mikor olyan munk�t v�llaltam, melyb�l eltarthattam a csal�domat, �s tan�ttathattam a gyerekeimet.
Persze ennek is megvolt az �ra… Meg�rdemlem, hogy nem keresnek, �n sem foglalkoztam vel�k t�l sokat. H�ny sz�let�snapon nem voltam ott, �s akkor sem, mikor �rni, olvasni tanultak, sem az els� nagy szerelmek, bulik idej�n… Nem sokat mes�l egy kamasz fi�, �gy csak az anyjuk elmond�s�b�l tudtam, mi t�rt�nik vel�k. Meg�rdemlem a sorsomat.” Elkeseredetten r�zta a fej�t. „�n csak j�t akartam… Tal�n egyszer meg�rtik. Vagy nem. El kellett volna nekik mondani. Mes�lni az �n, sanyar� gyermekkoromr�l, hogy mi k�sztetett arra, hogy csak a p�nzt hajszoljam, hogy nekik soha ne kelljen feladni az �lmaikat. Annyi mindent el kellene m�g mondanom nekik! K�s�… Fi�k! Bocs�ssatok meg!”
Nem tudta mikor siker�lt elaludnia, sok�ig forgol�dott a nyikorg� k�rh�zi �gyon.
Arra �bredt, hogy ragyog�an s�t a nap, �s �jra az orvost pillantotta meg az �gya mellett. A feh�r k�penyes kiss� zavartan �lldog�lt, majd mikor �szrevette, hogy fel�bredt, kih�zta mag�t.
– J� reggelt Kov�cs �r!
– Lehetne jobb is – mordult r� a f�rfi. Esz�be jutott �let�t sz�mba vev� �jszak�ja…
– Khm… J� ez a reggel, higgye el! Mert j� h�rem van az �n sz�m�ra. Sajn�latos m�don �sszekevert�k a leleteit egy m�sik Kov�cs Lajos�val. Gyakori n�v… Nos, a l�nyeg, �n nem fog meghalni, a panaszait egy nyaki �rsz�k�let okozta, amit m�g gy�gyszeresen tudunk kezelni. �n m�g ak�r ma hazamehet, de jelentkeznie kell �jabb vizsg�latokra.
A f�rfi hitetlenkedve n�zett r�. Sz�mos indulat hull�mzott lelk�ben, de megsz�lalni nem tudott.
– Eln�z�s�t k�rj�k a hiba miatt. Jog�ban �ll, hogy jelentse…
– Nem! Ne folytassa! Doktor �r! Maradt m�g id�m, ez a l�nyeg!
A f�rfi fel�lt, k�nnyes szemmel a t�volba meredt, majd az orvosra n�zett.
– Tudja, annyi mindent akartam m�g nekik mes�lni… A fiaimnak, az unok�imnak. Tal�n j�kor j�tt ez a t�ved�s… Lesz id�m sz�mot adni az �letemr�l…

2012. m�jus

A www.fullextra.hu port�l "Rivaldaf�ny" t�m�j� p�ly�zat�n a szakmai zs�ri �s a k�z�ns�g szavazati alapj�n els� helyezett pr�z�m.

Lola Queen

Lola az �lt�z�j�ben �lt a t�k�r el�tt, igyekezett elt�ntetni arc�r�l a vastag smink maradv�nyait. M�g mindig hihetetlennek t�nt sz�m�ra a hatalmas siker, amit minden fell�p�sekor aratott a mulat�ban. Kis f�lmosollyal gondolt a ma esti jelenetre: felemelkedett ez�stsz�n� tr�nus�n a leveg�be, �s sz�rta, sz�rta a cs�kjait, �s a csill�ml� vir�gszirmokat. A k�z�ns�g �llva, egy emberk�nt, �rj�ngve tapsolt, mik�zben a nev�t skand�lta: Lola Queen! Lola Queen! Val�ban kir�lyn�nek �rezte mag�t, a sejtelmes f�lhom�lyban r�z�dul� rivaldaf�nyben, �s a k�z�ns�g szeretet�ben lubickolva. �lmodoz�s�nak az ajt� hirtelen kicsap�d�sa vetett v�get. P�l – a mulat� tulajdonosa – viharzott be. Lola �sszerezzent, eg�sz teste g�rcsbe r�ndult.
– �ri�sit alak�tott�l b�bi! – mosolygott r� a f�rfi. – Tudtam �n, hogy j� l�ra teszek, mikor t�ged v�lasztottalak! Eml�kszem, olyan volt�l, mint Audrey Hepburn: ny�l�nk, v�kony test, hossz� nyak, hatalmas �zike szemek, na �s az a d�s konty! Megl�ttam benned a szt�rt, �s azt is csin�ltam bel�led! Mindent nekem k�sz�nhetsz!
A n� h�ta m�g� l�pett, v�ll�ra tette a kez�t. N�m�n n�zt�k egym�st a t�k�rben, majd P�l k�jes vigyorral Lola dekolt�zs�ba cs�sztatta a kezeit. El�sz�r l�gyan, majd egyre durv�bban markolta a telt melleket. Lola felugrott a sz�kr�l, kez�t �t�sre emelte, de P�l elkapta a leveg�ben a v�konyka kart.
– Ne mer�szelj hozz�m �rni! Undorodom t�led! Nem vagyok a tulajdonod, menj �s tapogasd a feles�ged! – Lola elkeseredetten pr�b�lt szabadulni a szor�t�sb�l.
– Nem t�r�m ezt a hangot! Csin�ld, amit k�rek, k�l�nben mehetsz vissza az utc�ra a kopott b�r�nd�ddel �j munk�t keresni! Tartozol nekem! – sziszegte a f�rfi – Az orsz�g egyik legh�resebb mulat�j�nak szt�rj�v� tettelek!
A l�ny s�r�ssal k�szk�dve verg�d�tt a f�rfi karjai k�z�tt. �rezte, hogy nem tud szabadulni. P�l l�ngv�r�s arccal szorongatta a test�t, ahol �ppen �rte.
– K�v�nlak, akarlak, az eny�m leszel! Ne ellenkezz b�bi! – lihegte felhev�lten.
– Takarodj az �lt�z�mb�l! Akkor sem kellen�l, ha te lenn�l az egyetlen f�rfi a vil�gon! – sik�totta, ahogyan csak a tork�n kif�rt. A f�rfi durv�n felnevetett, mikor halk kopog�s hallatszott az ajt� fel�l.
– Szabad! – vis�totta Lola hiszt�rikusan, rem�nykedve, hogy megszabadul gy�l�lt f�n�k�t�l. Az �lt�z�be Zolt�n l�pett be, a mulat� egyik biztons�gi embere.
– Valami probl�ma van? Kiab�l�st hallottam – sz�lt halkan, a nagydarab, eleg�ns �lt�ny�s f�rfi.
– Semmi gond Zolt�n, az igazgat� �r �ppen t�vozni k�sz�l – n�zett r� h�l�san a l�ny. P�l d�h�sen f�jtatva elhagyta az �lt�z�t.
– Jobb lenne, ha odakinn f�lelne �s vigy�zn� a rendet! – mordult az �rre, majd elt�nt az ajt� m�g�tt.
– K�sz�n�m – s�hajtott a minden �z�ben reszket� l�ny.
– Nincs mit k�sz�nnie. A munk�mat v�gzem.
A f�rfi egy darabig m�g �csorgott az �lt�z�ben, mark�ns arc�b�l vak�t�an ragyogott el� k�k szeme. Semmif�le �rzelmet nem �rult el az arckifejez�se. A l�nynak m�r felt�nt k�nnyed eleganci�ja, �lland�an kutat� tekintete, ahogy a mulat�ban v�gezte a dolg�t. Finoman elt�ntette a rendbont�kat, azonnal ott termett, ahol elszabadulni l�tszott a pokol. �rdekl�dve n�zett a k�k szemekbe, fej�t f�lrehajtotta, ajka kiss� sz�tny�lt.
„J�k�p�” – szaladt �t az agy�n a gondolat.
– J� �jt Lola! Vigy�zzon mag�ra! – z�kkentette vissza a val�s�gba Zolt�n k�z�mb�s hangja.
– Vigy�z maga r�m, fel kellene fogadnom szem�lyi test�rnek! – nevetett a l�ny.
A f�rfi el sem mosolyodott, b�lintott, �s hat�rozott l�ptekkel elhagyta az �lt�z�t.

* * *

Lola mindig j�val az el�ad�s kezdete el�tt �rkezett a mulat�ba. Szerette n�zni a m�g �res n�z�teret, a sz�pen ter�tett asztalokat, a f�ny�z� helyis�get, ahol m�g n�mas�g honolt, mint egy lakatlan k�s�rtetkast�lyban. A falak �rizt�k a mulatoz�s, a nevet�s, a taps, hangjait, a sz�npadr�l �rad� f�ny �s zene hangulata ott lebegett a hamarosan �letre kel� terem minden kis zug�ban.
J�les� �rz�ssel ballagott az �lt�z�je fel�, mikor megpillantotta Zolt�nt, a helyis�g m�sik v�g�ben.
– J� est�t Zolt�n! – intett fel�je vid�man. A f�rfi csak visszabiccentett, ami Lol�nak furcsam�d rosszul esett. V�llat vont �s folytatta �tj�t.
Nem l�thatta, hogy az �r tekintete ell�gyul, kem�ny von�sai kisimulnak. Mi�ta megl�tta az egyszer�, vid�ki l�nyt bel�pni az �p�letbe, �rezte, vigy�znia, �vnia kell �t. Felt�n� sz�ps�g volt, de naiv �s szel�d, ami ebben a kem�ny vil�gban nem k�nny�tett a helyzet�n. Mikor a t�rsulathoz ker�lt, tudta, hogy P�l meg fogja k�rny�kezni. Minden �j l�nnyal ezt tette. A legt�bb az �v� is lett. Fokozottan figyelt ezut�n a l�nyra. Egy id� ut�n be kellett vallania mag�nak, hogy f�lig beleszerelmesedett a k�zben szt�rr� n�tt Lol�ba. Tiszt�ban volt vele, hogy teljess�ggel lehetetlen, s�t, kimondatlan szab�ly, hogy nem kezd a t�rsulatbeli n�kkel. Szigor�an titokban tartotta az �rzelmeit, tudta, nem lenne j� sem a l�nynak, sem neki, ha k�zelebbi kapcsolatba ker�ln�nek.
Most kicsit elengedte mag�t, �s v�gyakozva k�vette tekintet�vel a sud�r, t�k�letes alakot, eg�szen addig, m�g az el nem t�nt a folyos� f�lhom�ly�ban. Nagyot s�hajtott, kih�zta mag�t, �s a munk�j�ra koncentr�lt, m�lyen mag�ba z�rva minden egy�b �rz�st.

Lola flitteres, testhez simul� ruh�j�ban �llt, egyenes tart�ssal, zakatol� sz�vvel. A sz�npad m�g s�t�t volt, csak �t vil�g�totta meg egy reflektor. �rezte az el�ad�s el�tti izgalmat, az adrenalin sz�guldott ereiben. A f�gg�nyt lassan sz�th�zt�k. Amint felt�nt kir�lyn�i alakja a rivaldaf�nyben, �ri�si ov�ci�val, fel�llva �dv�z�lte a k�z�ns�g. Felhangzott a v�rpezsd�t� zene, meg�rkezett a t�nckar, vill�dztak a sz�nek, izzott a hangulat a sz�npadon, mag�val ragadva a n�z�ket is. Lola fej�re hamarosan koron�t helyezett k�t t�ncos fi�, �s a leveg�b�l al�ereszkedett egy d�szes tr�n. A t�ncosok a karjukba kapt�k a „kir�lyn�t”, majd a tr�nra �ltett�k, mely lassan emelkedni kezdett. Lola �nekelt �s sz�rta a cs�kjait. A rivaldaf�ny csak r� szegez�d�tt, a k�z�ns�g �rj�ng�tt, tapsolt, nev�t skand�lta, mint minden este. A l�ny boldog mosollyal integetett, m�lt�s�gteljesen, mint egy val�di kir�lyn�. Azt�n a f�gg�ny leg�rd�lt, �t leeresztett�k �jra a f�ldre, ahol kecses pukedlik, meghajl�sok k�zepette v�g�l elhagyta a sz�npadot. T�rsai sorban gratul�ltak �jabb fergeteges siker�hez, �s � boldog volt. Megr�szeg�tette diadala. Szeretettel gondolt a k�z�ns�gre, boldogg� tette, hogy felvid�totta, elvar�zsolta kicsit az embereket. Az �lt�z�j�be �rve megtorpant. P�lt tal�lta ott, v�r�sl� arc�n k�jes vigyorral, kez�ben �ri�s r�zsacsokor.
– Ez a ti�d b�bi! Cser�be, �n csak egy r�zsasz�lat k�rek: t�ged!
A l�ny indult volna vissza, ki az �lt�z�b�l, de f�n�ke az �tj�t �llta.
– Ma nem menek�lsz! Az eny�m leszel! �s ez m�r nem k�r�s kisl�ny! A sz�npadon a mennyben j�rhatsz, de a f�ld�n m�s t�rv�nyek uralkodnak. Itt, �s most �n vagyok a kir�ly! �s �n most azt mondom: vetk�zz! – azzal kulcsra z�rta az �lt�z� ajtaj�t.
Lola csak �llt, tehetetlen�l, nem tudva, hogy menek�lj�n szorult helyzet�b�l.
– Soha! �rted, te himl�helyes v�n kujon? Soha nem leszek a ti�d! M�g akkor sem, ha az az �ra, hogy holnap m�r nem �n �l�k azon a tr�non! Meg�rtetted?! – azzal a f�rfihez v�gott egy �ppen keze �gy�be ker�lt porcel�n v�z�t. P�l arca eltorzult a d�ht�l �s a magal�ztat�st�l. Elhajolt a rep�l� v�za el�l, a sarokba haj�totta a csokrot.
– No majd megl�tjuk te kis ribanc! – l�pett fel� fenyeget� tekintettel. Megpr�b�lta egy r�nt�ssal let�pni a v�konyka ruh�t r�la. Miel�tt v�dekezni tudott volna, a f�ldre teperte, �s vadul igyekezett a ruhadarabjait�l megszabad�tani a l�nyt. Lola v�gs� elkesered�s�be �les k�rmeivel a f�rfi arc�ba, majd szem�be v�jt. P�l felh�rd�lt, mindk�t kez�vel az arc�hoz kapott. Ezt kihaszn�lva a l�ny felt�p�szkodott �s az ajt� fel� szaladt. P�l azonban gyorsan �szbe kapott, �s el�bb �rt oda.
– V�rzek! Te b�d�s kurva, mit tett�l velem? – ord�totta mag�b�l kikelve. Felemelte a kez�t, hatalmas pofon csattant a l�ny arc�n. Feje tehetetlen�l megbicsaklott, elvesztette az egyens�ly�t �s a f�ldre zuhant. Szerencs�tlens�g�re �ppen a kov�csoltvas asztalka l�b�ba verte be a kup�j�t. Azonnal elvesztette az eszm�let�t. P�l leguggolt a f�ld�n furcs�n, kitekeredett testhelyzetben hever�, mozdulatlan test mell�.
– Lola? – suttogta ijedten. – Lola! Kelj fel! Ne j�tszd meg magad, nem a sz�npadon vagy! Hangja egyre bizonytalanabb� v�lt, �szrevette a l�ny f�l�b�l sziv�rg� v�rt. Cifr�t k�romkodott, majd gyorsan felm�rte a terepet. A r�zsacsokrot gyorsan v�z�ba helyezte, megigaz�totta a feld�lt b�torokat. Rendet tett az �lt�z�ben, semmi nyoma nem maradt a dulakod�snak. Baleset t�rt�nt. Lola megbotlott, beverte a fej�t, �s… �jra a l�ny mell� guggolt, kitapintotta a csukl�j�n az eret. Gyeng�n, de vert a sz�ve. Kikapta a vir�got a v�z�b�l �s elhagyta az �lt�z�t. Alighogy kil�pett az ajt�n Zolt�nba �tk�z�tt.
– Maga mindig j�kor j�n! – n�zett r� ijedten. – A m�v�szn�t baleset �rte, itt tal�ltam az �lt�z�j�ben, a f�ld�n fekve, v�rz� fejjel! K�rem, h�vja a ment�ket! Ha b�rmi gond lenne, �rtes�tsen! Hazamegyek. J� �jt!
Zolt�n megvet� tekintettel n�zte az igazgat�t.
– Baleset? – k�rdezte metsz� g�nnyal, szem�ben fenyeget� f�ny villant. – Nem megy innen sehova, megv�rja sz�pen a rend�rs�get!
Megragadta az igazgat� ing�t �s a foly�son �ll� fotelbe l�kte, majd sietve elindult az �lt�z� fel�.

* * *

Hinta�gyban �ltek a teraszon, az el�tt�k l�v� m�anyag asztalk�n az eb�d ut�ni k�v� illatozott.
A f�rfi elragadtat�ssal n�zte a mellette �l�, nyugodt, gy�ny�r� arc� n�t. A d�li nap aranyl� f�nye vid�m t�ncot j�rt d�s haj�n, koronak�nt villant a laza kontyon.
– Sz�p vagy! Mint egy kir�lyn� – mondta mosolyogva. Majd hirtelen ijedten elhallgatott.
A n� r�n�zett, �szrevette szem�ben a riadalmat �s hangosan felnevetett.
– Zolt�nom! Utolj�ra mondom neked, �s t�bb� sz�t se ejts�nk r�la! Nem b�ntam meg egyetlen m�sodpercig sem, hogy elhagytam a sz�npad, a siker, a rivaldaf�ny vil�g�t! Lola Queen meghalt! Elv�rzett, egy nem neki val� vil�g �lt�z�j�ben. Akivel most itt k�v�zgatsz, Kardos Eszter, a te Esztik�d! Nem vett�l el t�lem semmit, viszont rengeteget kaptam!
H�rom �v k�r�li kisl�ny jelent meg a l�pcs�n, vid�man sz�kd�cselve, tenyer�n egy csig�t tartott.
– Apu! Anyu! N�zz�tek mit tal�ltam! Ugye kib�jik majd a h�z�b�l? Szeretn�m l�tni a b�bit�j�t!
Bef�szkelte mag�t sz�lei k�z� a hinta�gyba, �gy mutatta a cs�pp mark�ban szorongatott csig�t.
– El�bb-ut�bb kidugja a szarvacsk�it, csak t�relmesnek kell lenned! Tedd le a f�ldre �s figyeld! – simogatta a k�cos kis fejecsk�t Zolt�n.
A n� h�trad�lt a hinta�gyon, szemei a sz�pen rendben tartott kerten pihentek meg.
– Nekem a kett�t�k szeretete t�bbet jelent mindenn�l! T�bbet �r sz�momra, mint sok sz�z ismeretlen ember im�data, egy arctalan k�z�ns�g rajong�sa.
Megszor�totta a f�rfi asztalon hever� kez�t.
– K�sz�n�m Zolt�n! Megmentetted az �letemet. Minden t�ren.
– Ugyan! – legyintett az. – A te d�nt�sed volt.
Szem�ben b�szke, boldog f�ny villant, amint gyeng�den feles�ge g�mb�ly�d� has�ra helyezte a tenyer�t.

2012. janu�r

A Bar�tok Verslista �s a Po�ta port�l �ltal ki�rt "Iskola" t�m�j� p�ly�zaton m�sodik helyez�st el�rt  �r�som:)

M�lt �s jelen – gondolatfoszl�nyok iskol�mr�l

Sosem felejtem el azt a napot, amikor megkaptam az els� iskolat�sk�mat. Nagyon kem�ny volt, h�tamra akaszthat�, �s barna, pont olyan amilyet szerettem volna. De nem is ez a l�nyeg, hanem a boldogs�g, amit �reztem, mikor a boltb�l kil�pve szaladtam vele haz�ig. Mit szaladtam? Rep�ltem! Hogy mi�rt futottam, arra nem eml�kszem, tal�n, hogy min�l el�bb belepakolhassam a f�zeteket, tolltart�t, vagy eldicsekedhessek vele a m�g �vod�s testv�reimnek. Nem tudom… Csak a felszabadult �rz�s maradt meg, ahogy boldogan szaladok az utc�nkban. No �s seb a k�ny�k�m�n... Az t�rt�nt ugyanis, hogy a nagy siets�gben megbotlottam, �s mint egy b�ka elny�ltam a poros j�rd�n. M�s bajom nem esett, csak a k�ny�k�met horzsoltam le, de annyira, hogy nagyon halv�nyan, de a mai napig l�tszik a heg nyoma.

Nehezen bar�tkoz�, csendes, visszah�z�d� gyerek voltam… Kezdetben megillet�d�tten �ltem v�gig az �r�kat, k�s�bb persze felold�dtam, �s a sz�netekben elkezd�d�tt az ismerked�s.

Eml�kszem az udvarra… Mindig „gumiztunk” a l�nyokkal. Ugye eml�keztek milyen is a gumiz�s? Ak�rmilyen r�vid sz�net volt, mi cifr�ztuk, ugr�ltunk boka, t�rd, combig emelve a gumit. N�ha ugr�iskol�ztunk, vagy futk�roztunk. K�s�bb, „nagyl�ny korunkban”, az udvart k�r�lvev� f�k alatt csoportokba ver�dve pusmogtunk: ki, kibe szerelmes, �s hogy milyen id�tlen ruha van m�r megint a Csill�n, �s olyan majom ez a l�ny!

A torna�r�kat szerettem, csak a „kidob�st�l” f�ltem. N�ha leveg�t sem kaptam, olyan kem�nyen eltal�lt a labda. Az �lt�z�k semmivel �ssze nem t�veszthet� „illat�t” a mai napig �rezni v�lem… Szerettem a bord�sfalakkal k�rbeaggatott tornatermet, nemcsak az �r�k miatt, de az �nneps�gek is itt zajlottak, itt sorakoztunk fel, k�k, majd piros nyakkend�nkben, �nnepi ruh�ban. Most mosolygok magamban… NOSZF, �s �prilis 4, kisdobos �s �tt�r�… Szavak, fogalmak, melyek akkor �let�nk r�szei voltak, ma m�r a gyermekeink t�rt�nelem �retts�gi t�telei k�z� ker�ltek: A hetvenes �vek h�tk�znapjai. Az�rt �n mes�ltem arr�l is nekik, hogy mi akkor is ugyan�gy �rezt�nk, j�tszottunk, buliztunk, voltunk szerelmesek, mint �k, a rendszerv�lt�s ut�n sz�letettek. V�ltozhat a vil�g, �t�rhatj�k a t�rt�nelemk�nyveket, de a gyermek j�tszani akar�sa �s a serd�l�kor l�zad�sa, az nem v�ltozik.

�nnepek… Tal�n a m�jus elsej�k maradtak meg bennem a leg�l�bben. Rengeteget lehetett l�gni, elmaradtak az �r�k, mert napokig gyakoroltuk a felvonul�sra a menetel�st, �s f�jtuk teli t�d�b�l a „Mint a m�kus fenn a f�n”, �s az „Itt van m�jus elseje, �neksz� �s t�nc k�sz�ntse…” kezdet� n�t�kat.  N�ha ma is �neklek a gyermekeimnek mindenf�le r�gi mozgalmi dalokat, nem kis der�lts�get keltve ezzel k�r�kben. T�gra ny�lt, hitetlenked� szemekkel hallgatnak…

T�l… D�h�ng� �szaki sz�l, alig b�rok l�pni, szemembe f�jja a havat, arcomat ezer szil�nkk�nt csapdoss�k a j�ghideg h�pelyhek. Alig l�tok �s f�zom. El�ttem megy nagyany�m, er�sen markolja cs�pp kezem, �s a h�ta m�g� zavar, hogy v�djen a sz�lt�l, a h�t�l. Kez�ben az iskolat�sk�m. Kisiskol�s koromban minden t�len �gy k�s�rt, saj�t test�vel �vott, elb�jtatott a h�ta m�g�, hogy ne �rjen a sz�l…

Oszt�lykir�ndul�sok… Eml�kszem egyszer �sszeveszt�nk, ki �lj�n az Andi mell� a buszon, mert ugye h�rman voltunk bar�tn�k… V�g�l mindh�rman ott nyomorogtunk a kettes �l�sen �s egym�s haj�t huzig�ltuk, h�tha valaki feladja, �s �ttelepszik egy �res helyre. 

Egy alkalommal nem tudtam elmenni kir�ndulni, mert az �cs�m skarl�tos lett. Akkoriban nem mehett�nk egy h�tig iskol�ba, mi a testv�rei sem. Kinn volt a piros c�dula a kapunkon, karant�nba helyeztek benn�nket. No, akkor nagyon elkeseredtem, mert m�g �n a hipermang�nos v�zben sik�ltam a kezemet f�l�r�nk�nt, a t�bbiek �lvezt�k a kir�ndul�s �r�meit. K�l�n�sen akkor ken�dtem el, mikor a l�nyok elmes�lt�k, hogy hazafel�, a busz h�ts� �l�s�n nagy sm�rol�sok zajlottak! Meg voltam gy�z�dve r�la, hogy akkor maradtam le �letem els� cs�kj�r�l!

Voltam �rsvezet� is, a Nyuszi �rs vezet�je. Nem igaz�n vagyok vezet�sre termett egy�nis�g, �gy a legt�bb �rsgy�l�s, rohang�l�sba, kiab�l�sba, anarchi�ba fulladt, hi�ba pr�b�ltam v�konyka, bizonytalan hangomon rendet teremteni. Azt�n nyolcadikos koromra n�mi tekint�lyre tettem szert: rajtitk�r lettem! El�z� ny�ron r�szt vettem egy rajtitk�r k�pz� t�borban. Nagy megtiszteltet�s volt ez akkor, �s felejthetetlen �lm�ny! Reggel �breszt�, trombitasz�ra! Sorakoz�! Jelent�s!  Z�szl�felvon�s! Azt�n foglalkoz�sok, est�nk�nt t�bort�z, j�t�kok. Az „El Silentio” dallam�ra: l�mpaolt�s. �, mennyire �lvezt�k, mennyit bolondoztunk!

Maga az iskola �p�lete r�gi volt, eml�kszem a t�bbnemzed�knyi di�k taposta l�pcs�k f�nyl� kopotts�g�ra, a magas termekre, nagy ablakokra. Eml�kszem az iskolacseng� hangj�ra, melyet meghallva, mintegy var�zssz�ra, �z�nl�tt a sok k�k k�penyes di�k, lefel� az udvarra. Eml�kszem a szalv�t�ba csomagolt t�z�raik �z�re (parizeres zsemle). A suli ut�ni fagyi�ra is, mely jeges volt, vizes, �s 50 fill�rbe ker�lt.

�s eml�kszem az utols� tan�t�si napra… Egy�tt ment�nk haza az egyik fi� oszt�lyt�rsammal. Szomor� voltam, hiszen �reztem, hogy lez�rult egy korszak az �letemb�l, agg�dtam, de v�rtam is, hogy milyen lesz majd a gimiben. Hirtelen �tlett�l vez�relve el�vettem a matek k�nyvemet, �s a f�ldre dobva beler�gtam. (Eln�z�st minden matematika tan�rt�l, de a sz�mtan sosem tartozott az er�ss�geim �s a kedvenceim k�z�). J�ska sz� n�lk�l k�vette a p�ld�mat. �gy ment�nk hazafel�, a lassan sz�tes� matek k�nyvvel „focizva”, egy sz�t sem sz�lva a m�sikhoz.

Majd sz�tr�ppent az oszt�ly, sokukr�l m�r semmit nem tudok.

Az iskol�b�l id�k�zben id�sek otthona lett. Sz�pen rendbe hozt�k, k�v�l, bel�l meg�jult az �p�let. Egyszer voltam benn, gyermekem szerepelt, egy, az otthon lak�inak rendezett m�sorban. Nem ismertem r� a r�gi iskol�mra, m�s volt a „szag”. Hi�nyzott a jellegzetes iskola illat, a kr�tapor, a grafitceruz�k illata, a tornaterem, az �lt�z�k izzadts�gszaga, �s a folyos� v�g�n sorakoz� medicinlabd�k megszokott l�tv�nya. Olyan �rz�s volt, mintha elvettek volna t�lem valamit. M�ltam egy nagyon is meghat�roz� darabk�j�nak helysz�n�t.

Minden nap elmegyek volt iskol�m el�tt, �s mindannyiszor �sszeszorul kicsit a sz�vem. Ott, ahol valaha vid�m nevet�s, zsibong�s verte fel a csendet, az ifj�s�g rem�nyteljes j�v�je sz�v�d�tt, gyermeki, bolondos v�gyak �s �lmok kerget�ztek a leveg�ben, ahol a folyos�n sosem tudtunk lassan k�zlekedni, ahol tan�raink vonultak m�lt�s�gteljesen, h�nuk alatt az oszt�lynapl�kkal, ott most csend van, k�rh�zi �gyak �s fert�tlen�t�szag. Az itt lak�k m�ltjukba temetkezve, rem�nyvesztetten vagy megv�lt�sk�nt v�rj�k sorsuk beteljes�l�s�t: a hal�lt. Nem morbid ez egy kicsit?

�gy �rzem, annak az �p�letnek a leveg�j�ben �r�kre ott marad a dolgozat�r�s el�tti percek izgalma, visszhangzik az �reg falak k�z�tt a di�kok nevet�se, szalad� l�pteik zaja.

Akinek van hozz� f�le, tal�n hallja is…

Az is eszembe jutott: lehet, hogy �n is ideker�l�k? Ott fejezem be �letemet, ahol elkezdtem tanulm�nyaimat. Ott felejtek el lassan mindent, ahol megtan�tottak gondolkodni. Ott botork�lok j�r�kerettel az elm�l�s �tj�n, ahol valamikor kettes�vel v�ve a l�pcs�fokokat szaladtam a f�nybe, a szabads�gba, a j�v� fel�. �s ott eml�kezem az els� iskol�mban elt�lt�tt �vekre… No, de le�ll�tom a fant�zi�mat.

Rem�nykedem, hogy erre nem ker�l sor.

A www.fullextra.hu Irodalmi �s m�v�szeti port�l letenyei alkot�t�bor�ra ki�rt "A V�N PLAT�N"  t�m�j� pr�zaverseny I. helyezett alkot�sa:

S. Farkas Zsuzsanna:

N�ha a f�k is f�lnek…

Hozz�d sz�lok most Ember, ki itt �llsz hatalmas lombkoron�m alatt,  leny�g�zve n�zed vastag t�rzsemet, szerte�gaz�, �gig �r� �gaimat, �rnyat ad� leveleimet…

Tudod, hi�ba vagyok ebben a kis orsz�gban a legnagyobb plat�nok egyike, hi�ba �ltem meg 500 �vet, bizony n�ha �n is f�lek. Amikor ork�n harsog k�r�l�ttem, vill�mok cik�znak a fekete �gen, s a kisebb f�k a f�ldig hajolnak a sz�lben, bennem is ott bujk�l a f�lelem. L�ttam a hossz� �vsz�zadok alatt vill�m-has�totta f�kat magam k�r�l, l�ngjuk bevil�g�totta a vihart�l els�t�t�lt vil�got. Sokan voltak, kik itt korhadtak el mellettem, mert a sz�l t�vest�l csavarta ki gy�kereiket… Velem m�r neh�z dolga lenne, de a vill�mt�l m�g mindig f�lek.

Volt id�, mikor �gy�d�rejt�l remegtek meg �gaim, k�s�bb bomb�k zuhantak k�r�l�ttem. Hallottam, hogy rep�l�g�pek h�znak el felettem, �s a t�voli robajl�st, amint gyilkos terh�ket az �rtatlan vil�gra z�d�tott�k.

F�ltem akkor is…

Olykor t�led is f�lek Ember! �vsz�zadok alatt n�vesztett t�rzsemet �les szersz�mokkal hasogatod… Tudom, a szerelmes ember szeretn� mindenhol meg�r�k�teni sz�vbe rajzolt kedvese nev�t. F�j ez nekem, k�rlek, ne karcolj, ne v�ss bel�m jeleket!

Sok�ig nyugalomban �ltem, csendes kast�lykertben, vid�m emberek k�z�tt. Sz�vesen megpihentek �rny�komban, melengette sz�vemet a szeretet. Sok-sok szerelmes sz�nak �s cs�knak voltam tan�ja. �, hogy �lveztem a gondtalanul nevetg�l�, bolondoz� fiatalok boldogs�g�t! K�pzeld el, m�g mosolyogtam is! Ha meleg�k volt l�gyan meglengettem �gaim n�melyik�t, ha �ztak, s�tork�nt borultam f�l�j�k.

Szinte �szrev�tlen sz�lltak el az �vek… �vtizedek… �vsz�zadok. Hatalmasra n�ttem, nem puszt�tott el sem a term�szet, sem az ember.

�regs�gemre egyre nehezebb napok v�rtak r�m… Kevesebb id� jutott a pihen�sre, zajos, hars�ny lett k�r�l�ttem a vil�g. �n csak arra v�gytam: �lvezhessem a nap meleg�t, a h�s�t� es�cseppek �d�t� illat�t, a k�kl� �gen felragyog� sziv�rv�ny �lel�s�t, vagy t�len, csupasz �gaimon a vak�t� h� feh�r bund�j�t. �s v�rtam, izgatottan v�rtam minden �vben a tavaszt, a meg�jul�st, tetszhalott l�temb�l a felt�mad�st! Zsenge leveleim �j �letet hoztak, virultak eg�szen �szig. F�jdalmas volt megv�lni t�l�k, de tudtam: az �j tavasszal majd �jra el�b�jnak, z�ld ruh�ba �lt�ztetnek, �s nevelgethetem �ket hossz� h�napokig.

Most �gy �rzem, kicsit kellemesebb� v�lt k�r�l�ttem az �let. Mint matuzs�lemre �gy vigy�znak r�m, hisz egy kisv�ros, Letenye jelk�pe, b�szkes�ge lettem. Most is j�rnak h�s�lni lombs�tram al� az emberek. Megcsod�lnak, sokszor �t�lelnek, �s ez j� nekem. N�h�nyan tal�n �rzik bennem az �let l�ktet�s�t, hallj�k, hogy leveleim �vsz�zados titkokat suttognak. �s a szerelmesek, �k �r�kk� megtal�lnak! Boldogs�guk engem is azz� tesz.

Szeretn�k m�g �lni, f�lelmek n�lk�l, n�ni tov�bb az �g fel�…

Vigy�zz r�m Ember! �l�l�ny vagyok, t�rt�nelem, m�lt �s jelen.

Seg�ts, hogy j�v�m is legyen!

2011. m�jus

S. Farkas Zsuzsanna:

A boh�c

S�t�t k�penybe burkol�zott alak v�gott �t a telihold f�ny�ben az �llatketrecek �s lak�kocsik k�z�tt a cirkuszs�tor fel�. Kifestett arca versenyre kelt a hold feh�rs�g�vel, piros orra, mosolyra r�zsozott v�r�s sz�ja vir�tott, ak�r egy szel�d v�mp�r�. Hat�rozott, gyors l�ptei el�l mindenki kit�rt. Egy kisfi� v�rta izgatottan a s�tor bej�ratn�l. Ugyanolyan boh�c�lt�zetet viselt, mint a k�peny alatt a f�rfi: nagygombos, sz�nes p�tty�s egyber�szest, nagy zsebekkel. Szam�ca, a kis boh�c, mindig izgult, hogy egyszer elk�sik a mester. Most �mulattal vegyes izgatotts�ggal suttogta, szinte ijedten a k�peny�t elhaj�t� f�rfi fel�:
   – Mi k�vetkez�nk Bonetti mester!
Az b�lintott �s elindult a porond fel�. Szam�ca f�rg�n k�vette, kez�ben szorongatva im�dott trombit�j�t.

A kisfi�t a v�ndorcirkusz egyik tagja tal�lta egy napraforg� mez� sz�l�n, p�r hetes kor�ban. Valakinek nem kellett az �let legszebb aj�nd�ka a: a gyermek. A cirkuszosok befogadt�k, egy �reg boh�c lak�kocsij�ban lelt otthonra. � nevelgette, majd tan�tgatta a zeneboh�c mesters�gre. A kisfi� rajongott a trombit��rt, �s mikor hat �vesen porondra l�phetett, sz�m�ra az igazi csoda, �s gy�ny�r�s�g volt. Id�k�zben meghalt az �reg boh�c, �gy egy artista p�r viselte ezt�n gondj�t. Ekkor szerz�d�tt a cirkuszukhoz a nagy Bonetti. Orsz�gosan, s�t azon k�v�l is neves, elismert zeneboh�c, a heged�ivel. K�l�nc term�szet�t hamar elfogadta a cirkusz n�pe, hisz mi�ta � is vel�k volt, �z�nl�ttek a n�z�k, szinte minden el�ad�suk telth�zzal zajlott.
Bonetti napk�zben nem mutatkozott m�sok el�tt, sminkn�lk�li, igazi arc�t senki nem ismerte. Lak�kocsij�nak m�ly�n �lte �let�t. Id�nk�nt hallani lehetett b�mulatos, sz�vgy�ny�rk�dtet� heged�j�t�k�t. Saj�t kocsij�ban sminkelt, �lt�z�tt egyed�l, hogy azt�n legend�s k�peny�ben a s�torhoz siessen, ahol a k�z�ns�g m�r lelkesen v�rta. Egy ideje egy�tt l�pett fel Szam�c�val, b�r a kisfi�nak igen csek�lyke szerep jutott a nagy ember �rny�k�ban. De �t ez is hat�rtalan �r�mmel t�lt�tte el. P�ldak�p�v� v�lt a mester, olyan szeretett volna lenni, mint �. Igyekezett gyermekfej�vel leut�nozni a mozdulatait, �s minden szabadidej�ben gyakorolt a trombit�n.

Bonetti a rivaldaf�nybe l�pve szinte �talakult. Merev tart�sa k�nnyedd� v�lt, j�tszott, boh�ckodott, l�giesen l�pdelt m�k�s cip�j�ben. A gyerekek visongtak, mikor csetlett-botlott k�zt�k, a sz�leik gyermek�k kacag�s�nak �r�ltek. Majd el�ker�lt egy heged�, �s fels�rt, el�sz�r akadozva, falsul. A boh�c elhaj�totta, �s az vir�gg� v�ltozott a porond homokj�n. V�g�l megtal�lta feneketlen zseb�ben az igazi hangszert, �s diadalmas nevet�se ut�n felcsend�lhetett a muzsika. J�t�k �s zene felv�ltva sz�rakoztatta a k�z�ns�get. Azt�n elj�tt az a pillanat, mikor mag�hoz intette Szam�c�t. � is elj�tszotta kev�ske kis szerep�t, a k�z�ns�g vastapssal jutalmazta a cs�pp boh�c-pal�nt�t, aki �szott a boldogs�gban. K�zen fogva hagyt�k el a porondot, de a kij�ratn�l Bonetti h�zott m�g egy tust. A k�z�ns�g �rj�ngve tapsolt, de a f�gg�ny leg�rd�lt…
Bonetti minden alkalommal megk�sz�nte Szam�ca k�zrem�k�d�s�t, majd sz� n�lk�l visszaindult lak�kocsij�hoz. A kisfi� m�g sok�ig forgol�dott �gy�ban, felid�zte a rivaldaf�nyben t�rt�nteket, boldogan s�tk�rezett a sikerben.

�gy teltek az �vek, a kisfi�b�l lassan kamasz leg�nyke lett. M�g mindig a mesterrel l�pett fel, de egy ideje egyre kevesebb �r�met okozott neki a szerepl�s. �gy �rezte nevets�gess� v�lt: l�bai, kezei megny�ltak, suta lett a mozg�sa. N�ha k�ts�gei t�madtak: vajon a k�z�ns�g a j�t�k�n nevet, vagy esetlens�g�n. El�gedetlen volt mag�val, a fell�p�sek lassan gyomorszor�t� r�m�lmokk� v�ltak. Pedig trombit�j�nak hangja �mulatba ejtette a k�z�ns�get, az igazgat� is el�gedett volt vele. Csak benne, legbel�l n�tt egyre jobban a keser�s�g, a kishit�s�g d�mona.
   – Soha nem leszek akkora m�v�sz, mint Bonetti! – s�hajtozott mag�ban. – Tudom, meg sem k�zel�tem a tehets�g�t! Akkor meg minek ez az eg�sz? Mi sz�ks�g van itt r�m? Nem vagyok j� boh�c, egy k�z�pszer� senki vagyok! M�rpedig ha valamit nem tudok j�l csin�lni, �rdemes-e egy�ltal�n csin�lnom? – kesergett, �s az �gyra haj�totta trombit�j�t. Ked�ly�llapota romlott, nem volt kedve gyakorolni. Fell�p�sei is egyre gyatr�bbra sikeredtek, hisz m�r eleve vesztesk�nt ment be a porondra.
„Soha nem leszek olyan nagy tud�s� �s h�res, mint Bonetti mester!” – ez a gondolat zakatolt �r�kk� a fej�ben, �s az, hogy „Akkor mi �rtelme az eg�sznek?”

Kar�csony k�zelgett. A hossz�, s�t�t nappalokon, lelki�llapota m�g ink�bb romlott. Sajn�lta mag�t, mert a sz�leinek nem kellett, sajn�lta mag�t, mert �reg tan�t�ja is elhagyta, meghalt. De legink�bb azt sajn�lta, hogy � nem j� boh�c. �s soha nem is lesz az…
A f�gg�ny m�g�tt �lltak Bonettivel, v�rt�k a sorukat. Szam�ca megk�sz�r�lte a tork�t, �s halk, de hat�rozott hangon k�z�lte:
   – Bonetti mester �n soha t�bb� nem l�pek porondra!
A magas f�rfi �rtetlen�l n�zett le r�.
   – Mi�rt nem? – k�rdezte.
   – Nem vagyok j� boh�c �s soha nem is leszek az! A k�z�ns�g �nt akarja, nincsen r�m sz�ks�ge. �n csak egy �tlagos nevettet� vagyok, �s nem hiszem, hogy sokra vihetn�m.
A h�res zeneboh�c elgondolkodva n�zett r�, komikusan hatott mos